Eltávozott közülünk Dr. Frajka Béla, aktív HTE-s, kétszeres Puskás Tivadar díjas kollégánk. Temetése október 2-án lesz. Nyugodjék békében.

Elhunyt Dr. Frajka Béla, aki csaknem negyven évig oktatott a Műegyetemen, a Távközlési és Telematikai Tanszékről (a TMIT-ről) ment nyugdíjba,  és még évekig aktív kapcsolatot tartott a tanszékkel.

A telefonközpontok, mégpedig a XX. század második felében elektronikussá, majd digitálissá váló kapcsoló központok nagy szakértője és avatott oktatója volt. Lehet, hogy a perspektivikus téma találta meg a tehetséges fiatal mérnököt, vagy ő választott előrelátóan szakterületet? Akárhogyan is történt, hallgatóként kiemelkedő munkát végzett Kozma László professzor úr vezetésével. 1957-ben szerzett villamosmérnöki oklevelet. Diplomájának megszerzése után Kozma Lászlóval együtt építették meg Magyarország első elektronikus számítógépét a BME Vezetékes Híradástechnikai Tanszékén. Az elektronikus számítógép és az elektronikus kapcsolóközpont hasonló műszaki problémákat vetett fel.

A műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot a modern kapcsolóközpontok architektúrája témakörben 1974-ben szerezte meg.
Kiemelkedő mérnöki és pedagógiai tehetséggel rendelkező oktatóként, hallgatói szerették és tisztelték, tanácsait kikérték és felnéztek rá.

A Híradástechnikai Elektronikai Intézet Kapcsolástechnikai Osztályának vezetője volt 1972-től 1991-ig. Oktatási dékánhelyettes volt 1984-1989 között, ebben az időszakban operatív irányításával került bevezetésre a műszaki informatikus képzés. Az 1970-es és 80-as években a BHG Híradástechnikai Gyár Fejlesztési Intézetének igazgatói teendőit is ellátta. 1976-78 között Algériában dolgozott, szakértőként irányította az ország távközlési hálózatának kiépítését. Szakértőként részt vett a magyar távközlő hálózat digitalizálásában az 1990-es években.

Aktívan részt vett az MTA Távközlési Rendszerek Bizottság munkájában, és a Híradástechnikai Tudományos Egyesületben életében, kétszer kapta meg a HTE Puskás Tivadar díjat. 2017-ben megkapta a BME gyémántoklevelét.

Úgy mondják, az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Mi, akik együtt dolgozhattunk Frajka Bélával, felnéztünk magabiztos tudására, széles látókörére és megtapasztalhattuk baráti, kollegiális emberségét, nem feledjük őt.