Első pillanatban talán elírásnak tűnhet a cím, de mégis igaz. Az első rendszeres televíziós műsorsugárzás 1928. július 2-án indult meg Washingtonban a Jenkins Television Corporation hetente öt napon sugárzó rendszere a W3XK adóállomásról.

Ez még persze nem a mai értelemben vett elektronikus televízió volt, hiszen Tihanyi Kálmán még csak ebben az évben adta be az ikonoszkóp szabadalmát, hanem a Charles Francis Jenkins által kifejlesztett mechanikus televízió. A korabeli technikával megindult és éveken keresztül sugárzó adás megindulásáról emlékezünk meg a következőkben.

A mozgókép-átvitel fejlődése során az egyik legnagyobb problémát a képfelbontás és visszaalakítás jelentette, melyet az 1920-as évek elején – a technikai fejlődés akkori szintjén – mechanikus rendszerekkel igyekeztek megvalósítani. Ebben Európában a skót születésű John Logie Baird (1888-1946) érte el a legnagyobb sikereket, aki berendezéseiben a spirális vonal mentén átlyuggatott Nipkow-tárcsát használta fel erre a célra. Tudott azonban arról, hogy Amerikában egy mozgófilmekkel foglalkozó feltaláló,

Charles Francis Jenkins (1867-1934) is szabadalmat nyújtott be mechanikus elven működő mozgókép-átviteli rendszerre. Jenkins azonban továbblépett a Nipkow-tárcsás megoldáson és két eltérő sebességgel forgó prizmagyűrűvel vezérelte a fénysugár útját, melyek eltérő fényeltérítést létrehozó szegmensekből álltak és így pásztázták végig a közvetítendő eseményt 48 soros felbontással, 15 kép másodpercenkénti átvitelével.

Jenkins ezt a szabadalmát 1922. március 13-án adta be és US patent 1 544 156 számon 1925. június 30-án fogadták el.

Jenkins az általa vezetett Charles Jenkins Laboratories segítségével nem csak az elvi megoldást ültette át a gyakorlatba, hanem kidolgozott egy speciális terméket, a Radiovisor Kit-et, melynek igen alacsony ára volt (akkoriban 2,5 $, ami a mai dollárban számítva 50 $ alatt lenne), amiből házilag össze lehetett rakni egy vevőkészüléket. A sugárzáshoz rádióadót használt, így egy keskenysávú átvitelt valósított meg, ami persze inkább egy árnyjátékhoz hasonló mozgókép-átvitelre volt alkalmas, viszont a Radimovies Kit egy rádióvevőhöz csatlakoztatva megoldotta a vezeték nélküli kapcsolatot.
A kép egy kb. 15 cm átmérőjű nagyítóüvegen keresztül volt látható.

Az első televíziós sugárzás engedélyét az 1926-ban létrehozott Federal Radio Commission (az FCC jogelődje) adta ki 1928. február 25-én a Charles Jenkins Laboratories számára, ami azért volt nagy jelentőségű, mert addig csak rádiósugárzásra adtak ki engedélyeket. Ez az engedély volt az első, ami televíziós sugárzásra vonatkozott. Jenkins először 1605 kHz-en, majd 6420 kHz-en sugározta a W3XK kódjelű rádióadóról a Radiovisor 48 soros felbontású jeleit. Kezdetben 250 W-os adót használt, majd ezt 1931-ben egy 5kW-os adó váltotta fel. 1929-től Washington D.C. mellett Wheaton-ban (Maryland állam) is megindította az adást.

Jenkins egyébként több eltérő rendszert is kidolgozott, így például egy forgódobos megoldást is, összesen mintegy 400 szabadalom köthető a nevéhez – ezek nagy része azonban a mozigépekre vonatkozott.

Természetesen a mechanikus televízió hamarosan elavulttá vált, Jenkins rendszerét 1932-ben felvásárolta Lee DeForest, az erősítésre képes elektroncső, a trióda feltalálója és hamarosan le is állította. Kortörténetileg mégis ez volt az első rendszeres televíziós adás a világon.

dr. Bartolits István