Manapság már természetesnek vesszük, hogy a mobil rádiótelefon rendszerek cellás alapelven működnek, szinte nem is értjük, hogy is lehetne ez másképp. Az első rendszerek azonban más alapon dolgoztak, a cellás megoldást 1947-ben a Bell Labs egyik mérnöke, William Rae Young javasolta és munkatársával, Douglas H. Ring-gel dolgozták ki a javaslat részleteit. Young születésnapjáról már 2020-ban megemlékeztünk, most pedig a páros másik tagjának, Douglas H. Ringnek a 120. születésnapja okán mutatjuk be az életét.

Douglas H. Ring 1907. március 28-án született Butte-ban, egy Montana állambeli kisvárosban egy háromgyermekes család első gyermekeként. Felsőfokú tanulmányait a Pullmanban működő Washington State College-ban kezdte meg, de egy év után a Stanford University kötelékében folytatta, ahol 1931-ben villamosmérnöki oklevelet szerzett. Pályafutását az AT&T-nél kezdte el, ahol a Bell Laboratories holmdeli egységében a mérnöki csapat tagja lett. 1935-ben megnősült és a Holmdeltől néhány kilométerre fekvő Red Bank-be költöztek. 1936-ban megszületett Margaret Johanna, 1939-ben pedig Catherine Grace nevű lányuk. Ring közben egyre inkább a vezeték nélküli kommunikációs rendszerekkel, majd a háborús időszakban a radartechnikával foglalkozott, ennek akkor különös jelentősége volt, elsősorban a légifelderítés hatékonyságának a növelése miatt. A radarok fejlesztésében végzett több éves tevékenységéért az amerikai haditengerészet kitüntetését is elnyerte.

A háború után visszatért a Bell Laboratories kötelékébe, folytatta a vezeték nélküli rendszerek fejlesztését és mobil rendszerek kidolgozásával kezdett el foglalkozni. Együtt dolgozott William Rae Young-gal, aki 1947-ben azzal a javaslattal állt elő, hogy a korábbi többzónás rádiórendszerek helyett úgy kellene megoldani a mobil rendszerek lefedettségét, hogy egymáshoz illeszkedő területeket – célszerűen hatszögekkel reprezentált cellákat – kellene egymáshoz illeszteni. A cellák közepén a bázisállomás sugározná a csatornák jeleit méghozzá úgy, hogy a szomszédos cellákban más-más frekvenciát használjanak. Ringnek megtetszett az ötlet és a részleteket már együtt dolgozták ki a javasolt ötlet alapján. A kidolgozott elképzelést 1947. december 11-én egy Bell Labs belső Műszaki Feljegyzésben rögzítették. Ring gondosan végigszámolta, hogy 3, 4, 7 illetve 9 eltérő frekvencia esetén milyen minimum távolságok adódnak az interferencia szempontjából az azonos frekvencián dolgozó állomások miatt. A távolságot itt nem méterben vagy lábban, hanem a legközelebbi azonos frekvenciájú állomás peremének a távolsága és a bázisállomás sugárzási sugara arányában adta meg és ez 3 frekvencia esetén 2, 4 frekvencia esetén 2,48, 7 frekvencia esetén már 3,58, 9 frekvencia esetén pedig 4,19-nek adódott. A feljegyzésben tényleges adatokkal is végigszámolták New York és a Long Island lefedését a várható forgalmat is figyelembe véve.

A feljegyzés 1947. december 11-i dátummal zárult és ugyan D. H. Ring neve alatt készült, de az anyagból egyértelműen kiderül, hogy Younggal együtt dolgozták ki, így közösen tekinthetők a mobil cellás rendszer kigondolójának. A korabeli dokumentum címzettjei között található A. C. Dickieson és D. Mitchell is, akik az 1947. június 17-én St. Louisban bevezetett MTS rendszer kidolgozói voltak. Ez jól mutatja, hogy a gondolatot Young és Ring továbblépésnek szánta, azonban az első cellás rendszer kiépítésére csak a nyolcvanas évek elején került sor. Addig Young és Ring ötlete csak papíron létezett.

Douglas H. Ring egyébként nagyon szeretett utazni és a világ nagy részét bejárta aktív időszaka alatt. Hosszú ideig foglalkozott még vezeték nélküli rendszerek fejlesztésével, végül 1972-ben ment nyugdíjba. Addigra már hat unokája várt arra, hogy egész napját velük tölthesse. Felesége, Hanna Ring – aki nyolc évvel volt idősebb, mint Ring – 1979-ben elhunyt. Ring azonban Red Bank-ben maradt és még húsz évig ellátta nagyapai szerepkörét. Végül 93 éves korában, 2000. szeptember 8-án hunyt el egy Red Bank-i nyugdíjas házban.

dr. Bartolits István