A hazai távbeszélő hálózat ARK 511-es és ARK 522-es crossbar központjainak a kiváltására a BHG Fejlesztési Intézete a Magyar Posta igényei szerint fejlesztette ki az első hazai tároltprogram-vezérlésű rurálközpontot, az ER 256-ot. Ennek első példánya a Komárom-Esztergom megyei Tarjánban került telepítésre és több hónapos tesztelés és helyszíni finomhangolás után 1989. augusztus 27-én kezdte meg működését. Erről emlékezünk meg a következőkben.

A hazai távbeszélő hálózatban a kisebb községek, falvak ellátási helyzete a hetvenes-nyolcvanas években elég elhanyagolt volt, leginkább az Ericsson crossbar rendszerének az ARK 511-es és ARK 522-es kiskapacitású rurálközpontjai látták el ezeket a településeket. Bővítésükre nem volt lehetőség, de műszakilag is elég elavultak voltak. Ezért határozta el a BHG, hogy az EP 512 alközpontok kifejlesztése és a különcélú hálózatokhoz (MVM, MÁV, HM, BM) illesztett EPF 512 hálózati központok sikeres adaptálása után nekikezd egy 200-1000 vonal kapacitású rurálközpont fejlesztésének.

Ennek a két éves intenzív fejlesztési munkának az eredményeként készült el az ER 256 névre keresztelt, számítógép-vezérelt rurálközpont, mely 200-as blokkokban volt bővíthető egészen a maximális, 1000 vonalas kapacitásig. A központ fejlesztői teljes egészében a Magyar Posta – majd később Matáv Rt. – specifikációinak megfelelően fejlesztették ki a központot vezérlő szoftverrendszert, azonban már olyan szolgáltatásokkal is ellátták, melyek az elektromechanikus rendszerekben még nem voltak megvalósíthatóak. Lehetőség volt benne már a hívásátirányításra, a speciális hívások intelligens kezelésére, de ugyanakkor tudta fogadni a hagyományos rendszerekben elfogadott megoldásokat is.

Az ER 256 rurálközpont fejlesztése egy adott szintig a BHG Fejlesztési Intézet laborjában folyt, de egy idő után már szükségessé vált a valós környezettel való együttműködés. Ennek érdekében a már elkészült prototípust Tatabányán, az ARM központ géptermében telepítették ideiglenesen, ahol megkezdődtek a hálózati együttműködés gyakorlati tesztjei. Az akkor hálózatban az R2-MFC jelzésrendszert használták az AR központok, ezt kellett „megtanulnia” az ER 256-nak is. A szoftver finomhangolása után került át az első telefonközpont a végleges helyére, Tarján községbe, ahol a 400 vonalas ER 256 a szomszédos Héreg igényeit is kielégítette. Még itt is folytak finomhangolások 1989 nyarán, majd megtörtént az ARK 511 közel száz vonalának az átterhelése és az új előfizetők bekötése is. 1989. augusztus 27-én pedig megkezdte működését az ER 256 első példánya, melyet hamarosan követett a második központ a szomszédban, Kecskéden szintén 400 vonalas kapacitással.

Míg az ARK központok nem voltak képesek önálló kapcsolásra, a helyi hívást is a felettes központ segítségével bonyolították le, addig az ER 256 teljesen autonóm működésre is képes volt. Ezzel a hálózati hierarchiában az ARF 102 síkján helyezkedtek el, s képesek voltak együttműködni társközpontként is, a felettes szektorközponttal is, de akár közvetlenül a gócközponttal is.

Az ER 256-osból a következő években mintegy 50 darabot telepített a BHG a Matáv Rt. hálózatába, elsősorban Észak- és Kelet-Magyarországon. Mivel időközben a rendszerváltás következtében megjelentek a külföldi szállítók rendszerei, melyek kihelyezett fokozatokkal oldották meg a rurál területek ellátását, így az ER 256 fokozatosan nyugállományba vonult, a legutolsó ER 256-ot 2005 októberében szüntette meg a Magyar Telekom Jósvafőn. A 16 éves időszak alatt azonban sok segítséget nyújtott a rendszer a kis falvak, községek telefonellátásának a javításában, korszerűsítésében. Emellett egy kis létszámú, de igen lelkes fejlesztőgárdának azt is sikerült bebizonyítania, hogy képes önállóan egy olyan komplex hardver- és szoftverrendszer kifejlesztésére, melynek a létrehozására csak a legnagyobb telefonközpont szállítók voltak képesek.

dr. Bartolits István