Az 1963-as berlini Funkausstellung kiállításon mutatta be nyilvánosan augusztus 30-án a Philips azt a kompakt magnókazettát, mely aztán az egész világon elterjedve teljesen megváltoztatta a zenehallgatást és az ehhez kapcsolódó médiapiacot.

A kisméretű, jól kezelhető és Compact Cassette néven az egész világon egységes méretben bevezetett kazetta tette lehetővé többek között a Walkman-ek megjelenését, mely a mai iPod-ok és hasonló lejátszó eszközök korabeli elődje volt. A következőkben a ma már szinte elfelejtett hanghordozó megjelenésének az 55. évfordulójára emlékezünk.

Az 1935-ös berlini kiállításon az AEG (Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft) bemutatta a Magnetophon K1 névre keresztelt hangrögzítő berendezését, mely a „magnetofon” szó megszületéséhez vezetett. A korabeli berendezés óriási sikert aratott és hamarosan kezdetét vette a magnó-korszak. Az orsós magnetofonok kezelése azonban kisebb rituálét jelentett, s hamarosan elkezdődtek azok a kísérleti fejlesztések, melyek megpróbálták a nehézkes szalagbefűzést valami olyan megoldással helyettesíteni, ahol a két orsó egy közös tokban helyezkedik el. 1958-ban megjelent az RCA cartridge, mely 197x127x13 mm-es tokban rejtette el a két orsót és 20 perces illetve egy órás változata létezett. Az RCA cartridge azonban nehezen terjedt el és igazán otthoni használatra alig készültek hozzá magnetofonok, így ez a próbálkozás 1964-re teljesen eltűnt a piacról. Egy másik próbálkozás volt a Fidelipac, melyet a Collins Radio mutatott be 1959-ben a NAB kiállításon (National Association of Broadcasters). Ez egy végtelenített szalag volt, melyet elsősorban rádióállomások használtak hirdetések, rövid hírek és slágerek bejátszására, de otthoni használata nem volt jellemző. A mérete ennek is elég nagy volt, de a célnak olyannyira megfelelt, hogy egyes rádióállomások egészen az 1990-es évekig (!) használták.

Az igazi áttörést azonban az a Philips kazetta hozta meg, melyet Belgiumban, Hasseltben fejlesztett ki a cég Lou Ottens vezetésével. A cél itt a kis méret és a könnyű kezelhetőség volt. A kazettát – akárcsak a Magnetophon-t 1935-ben – a berlini Funkausstellung kiállításon mutatták be 1963. augusztus 30-án. Az USA-ban a bemutatóra – Norelco néven – csak később, 1964 novemberében került sor.

A kazettának – melynek ekkor még nem volt szabadalmaztatott neve – óriási sikere volt. Időközben azonban a Grundig, a Telefunken és a Blaupunkt is kidolgozott egy kazettát, amit DC International-nak neveztek el. Ez ugyan csak 1965-ben mutatták be, de a piac ekkor még teljesen nyitott volt. A Grundig az időhátrányát azzal igyekezett ellentételezni, hogy azt tervezték, hogy nem fognak licencdíjat kérni a kazettáért. Az akkor még csekély elterjedést mindkét gyártó azzal igyekezett növelni, hogy az egyik legnagyobb készülékgyártót, a Sony-t megnyerjék a saját kazettájuk elfogadására. A Sony akkori szakértője, Noria Ohga – aki aztán 1982-ben a Sony elnöke is lett – felismerte, hogy a Philips megoldása a jobb, de a tárgyalásokon kijelentette, hogy a Grundig licencét fogadják el a kedvezőbb anyagi feltételek miatt, hacsak a Philips nem tesz egy hasonlóan kedvező ajánlatot. Hosszas tárgyalások után Ohga elérte a célját, a Philips beadta a derekét és lemondott az először 25 yen-es, majd 6 yen-es royalty-ról, igaz cserébe nem adott kizárólagos gyártási jogot a Sony-nak, hanem mindenki számára ingyenessé tette a kazetta gyártási jogát. Ekkor kapta a Compact Cassette védjegyzett nevet, ami aztán az egész világon elterjedt, kiszorítva minden más kezdeményezést.

A gyártást 1964-ben kezdte meg a Philips Hannoverben. A már valóban elég kisméretű, 102 x 63,5 x 12,7 mm-es Compact Cassette 3,81 mm széles szalagot használ, s ezt 4,76 cm/másodperc lejátszási sebességgel kezelik a kazettás magnetofonok. Ez a viszonylag lassú sebesség tette lehetővé a 2x30 perces, 2x45 perces és 2x60 perces kazetták megvalósítását, ugyanakkor eleinte nem igazán adott jó minőséget. Ezen később a Dolby rendszer és a vasoxid helyett használt jobb minőségű mágneses anyagok alkalmazása segített. Szellemes megoldások tették lehetővé a kazetta kényelmes használatát. Biztos sokan emlékeznek a kazetta hátsó élén kialakított kis kitörhető ablakocskára, ami– mai szóval mondva – az írásvédettséget tette lehetővé. Ennek visszaállítása aztán többnyire Cellux ragasztócsíkkal történt meg a megunt műsoros kazetták esetében.

A Compact Cassette világméretű, egységes elterjedése nagy lökést adott a hordozható magnetofonok gyártásának, majd a Walkman-ek megjelenésének, melyek egy új zenehallgatási formának, a gyaloglás, utazás, görkorcsolyázás közbeni állandó zenehallgatásnak az alapeszközei voltak. Mondhatnánk, letűnt világ a mai iPod-os, MP3-as világban, de ki tudja.

Ahogy a mikrobarázdás lemezek (vinyl lemezek a mai zsargonban) is reneszánszukat élik, még a Compact Cassette is újraéledhet – ha másért nem, egy kis retrobulizás erejéig.

                                                                                             

dr. Bartolits István