Sorozatunkban ismét egy olyan személynek ünnepelhetjük a születésnapját, aki még közöttünk van. Most tölti be a 85. születésnapját Robert „Bob” Elliot Kahn, akit az internet atyjának is hívnak és a ma is használt TCP/IP protokoll megalkotója, aki Vinton Cerffel együtt dolgozott mind az internet létrehozásán, mind pedig az új, hálózatokat összekötő protokoll kidolgozásán. Közös munkájuk eredménye olyannyira szétválaszthatatlan, hogy emiatt mindkettőjük kiérdemelte az „internet atyja” elnevezést.

Robert Elliot Kahn 1938. december 23-án született New Yorkban, Brooklyn városrészben és ott is nőtt fel egészen 13 éves koráig. Az iskolái elvégzése után a City College of New York kötelékében szerezte meg a BSc fokozatát villamosmérnökként 1960-ban, majd a Princeton University-n folytatta a tanulmányait, ahol 1962-ben elérte az MSc fokozatot, majd 1964-ben a „Some problems in the sampling and modulation of signals” című dolgozatával megszerezte a PhD fokozatát is. A témából látható, hogy ekkor még Robert Kahn vérbeli villamosmérnöki tevékenységet folytatott. A Princetonon ugyan valamennyire megismerkedett a számítógéppel – ott egy korai IBM gép volt – de igazán a Bell Laboratories-ban találkozott korszerűbb számítógépes rendszerrel, ahol a doktori időszaka alatt tevékenykedett.

A tanulmányai végeztével több helyen próbálkozott az elhelyezkedéssel, leginkább az MIT Lincoln Laboratories volt neki szimpatikus, ahol még ismerősei is voltak, de hamar kiderült, hogy még a baráti segítség is kevés a felvételéhez, mert éppen befagyasztották a létszámkeretet. Így a szintén az MIT professzorai által létrehozott Bolt Beranak and Newman Inc. (BBN) kutató-fejlesztő céghez csatlakozott 1966 októberében.

Éppen ebben az időszakban, 1966 körül a Pentagon fennhatósága alatt létrehozott ARPA (Advanced Research Project Agency – Fejlett Kutatási Projektek Ügynökség) megkapta a feladatot, hogy olyan geográfiailag elosztott számítógép-hálózatot hozzon létre, melyben megoszthatók az adatok és egy esetleges atomcsapás esetén a maradék hálózat át tudja venni a megsemmisült rendszerek feladatát.

Az 1966-ban megfogalmazott elképzeléseket Joseph Carl R. Licklider öntötte konkrétabb formába, megfogalmazva az ARPANET alapjait. A megvalósításban Lawrence (Larry) Gilman Roberts segítségét kérte, ő lett a projekt vezetője. Roberts Lickliderrel együtt felismerte, hogy a csomagokra bontott információ lehet a számítógépek közötti kommunikáció igazi megoldása. Roberts egy kiváló csapatot hozott létre Leonard Kleinrock, Paul Baran és Donald Davies bevonásával és egy 200 oldalas dokumentumban specifikálták a csomagkapcsolás alapjait. Az ARPA 1968. július 29-én kiadott egy Request for Quotation (RFQ) dokumentumot, melyben több számítástechnikai céget is felkértek egy olyan eszköz létrehozására, mely csomagokra bontott adatok irányítását tudja elvégezni számítóközpontok között. Az eszközt – amit ma útválasztónak, routernek hívunk – akkor Interface Message Processor (IMP) névvel illették.

A felkérést – mivel több nagy cég, mint pl. az IBM vagy a CDC nem hitt a csomagkapcsolás működőképességében – a Bolt Beranek and Newman Inc. nyerte el és a kidolgozására létrehozott kis csapatot Robert Kahn fogta össze. A fejlesztés sikeres lett és az első elkészült IMP-t tesztelési céllal a négy összekapcsolandó intézmény közül a University of California, Los Angeles (UCLA) SDS Sigma 7-es számítógépéhez csatlakoztatták. Kahn ekkor ismerkedett meg Vinton Cerffel, aki akkor MSc hallgatója volt az UCLA-nak, ahová az informatikai rendszerek megismerése miatt iratkozott be, otthagyva az IBM-et. Ennek az ismeretségnek különös jelentősége lett később mindkettőjük számára. Cerf be is szállt a számítógépek közötti kommunikáció tesztelésébe és jól tudtak együtt gondolkodni és dolgozni Kahn-nal.

A Bolt Beranek and Newman az első tesztek után mind a négy helyszínen telepítette az IMP-t és 1969. december 5-én megtörtént a négy számítógép összekapcsolása, megszületett az internet őssejtje, az ARPANET hálózat.

Kahn 1972-ben elhagyta a BBN-t és a DARPA (Defence Advanced Research Projects Agency) égisze alatt működő Information Processing Techniques Office (IPTO) mérnökeként folytatta a tevékenységét. Munkája alapvetően nem változott, mivel a DARPA működtette az ARPANET-et, azonban így már teljes figyelmét ennek szentelhette. Még 1972 őszén tartott egy előadást az első International Computer Communication Conference rendezvényen, melyet Washingtonban tartottak. Ebben az előadásban ismertette először a tágabb szakma számára az ARPANET létrejöttét, ami a konferencia időpontjában már 20 összekapcsolt számítógépből állt. Az IPTO-n belül, mint programmenedzser, több projektet is elindított a hálózatbiztonság, a digitális beszédátvitel és csomagkapcsolt rádió témájában. Az utóbbi témában a korábbi Alohanet hálózat mintájára – ami szintén az ARPA projektjeként jött létre – 1975-ben már működő kísérleti hálózatot sikerült kialakítani PRNET néven a csomagkapcsolt rádió gondolatából. Ezt a gondolatot továbbérlelve kísérleteket kezdett Nagy-Britannia és Norvégia egyes intézményeinek az Intelsat I. műholdon keresztül történő csatlakozására. A norvég csatlakozás különösen fontos volt, mert a norvég-amerikai együttműködésben kiépített NORSAR (Norway Seismic Array) mérte a földrengéseket és detektálta a nukleáris robbantásokat. Ehhez az érzékelők Norvégiában voltak, de az adatok feldolgozása Virginiában, a Seismic Data Analysis Center (SDAC) központban történt. Kísérletei nyomán jött létre a SATNET, az Atlantic Packet Satellite Network, mellyel már a British Post Office és a norvég távközlési hatóság is csomagkapcsolással tudott kapcsolódni az USA-hoz, ehhez később német és olasz számítógépek is csatlakoztak.

Kahn eközben azt is átgondolta, hogy jó lenne a PRNET-et és a SATNET-et összekapcsolni az ARPANET-tel, azonban ebben nehézséget jelentett, hogy a három hálózat teljesen más módon kommunikált. Az ARPANET NCP (Network Control Protocol) átvitele még egyszerű pont-pont átvitelt használt, a PRNET broadcast üzemmódban működött, míg a SATNET a műholdas kapcsolat miatt nagy késleltetéssel és sokszor zavart időjárási körülmények között, sérült vagy elveszett csomagokkal terhelten kommunikált. Kahn ideája az volt, hogy létre kellene hozni egy olyan protokollt, ami a hálózatok közötti kapcsolat kezelésére képes oly módon, hogy mindezeket az eltéréseket kezelni tudja.

Kahn felkereste Vint Cerfet, aki már akkor a Stanford Egyetemen tanított, hogy együtt gondolkodjanak a probléma hatékony megoldásán. Abban, hogy ketten együtt végezzék ezt a munkát, Steve Crockernek, a Network Working Group létrehozójának is nagy szerepe volt. A megoldás kidolgozásához négy alapelvet fektettek le. Az első az volt, hogy minden egyes hálózat önmagában is működőképes maradjon, tehát a protokoll elsősorban a hálózatok összekapcsolását oldja meg. A második, hogy adjon lehetőséget a kimaradt, elveszett vagy zavar miatt sérült csomagok újraküldésére. A harmadik alapelv az volt, hogy a hálózatok összeköttetését – és ezzel a csomagok irányítását – amolyan „fekete dobozként” működő egységek lássák el, felváltva az IMP-ket. Végezetül a negyedik alapelv az volt, hogy az egész rendszer felett ne létezzen globális kontroll, az összekapcsolt hálózatok elosztott rendszerként működjenek.

Az együtt végzett munka eredményeként már 1974-ben megjelent egy közös publikációjuk „A protocol for packet network intercommunication” címmel az IEEE Transaction on Communications folyóirat 5. számában, amiben már eljutottak arra a meggyőződésre, hogy a hosztokban külön be kell vezetni egy Transmission Control Program nevű modult a protokoll kezeléséhez, mely a csomagok újraküldését menedzseli. Ebből a gondolatból alakult ki a későbbi TCP réteg a protokollban, ami viszont már a Transmission Control Protocol rövidítése volt. Ekkor azonban még az NCP/TCP logikában gondolkodtak. Ezt az ISI (Information Sciences Institute, az akkor még a University of Southern California égisze alatt működő intézet, az NWG utódja és az IETF elődje) már az RFC 801 alatt úgy fogalmazta meg, hogy át kell térni az NCP/TCP-ről a közben kidolgozott IP/TCP-re és ennek megadta a napját is: 1983. január elsejét tűzték ki az átállás napjaként, ezt hívták Flag Day-nek.

A ma már TCP/IP protokollnak nevezett kommunikációs rendszer létrehozásával Robert Kahn és Vinton Cerf létrehozták a tényleges internetet, a hálózatok összekapcsolt hálózatát, ezért hívjuk őket az internet atyjának. Ekkor Kahn már az IPTO igazgatója volt, 1979-ben nevezték ki és egészen 1985-ig töltötte be ezt a tisztséget. Ebben az időszakban kezdeményezte az ARPA milliárd dolláros kutatási programját is, a Strategic Computing Initiative kidolgozását és megvalósítását, mely a chiptervezéstől a párhuzamos számítógép architektúrákig ölelte fel a kutatási területeket és már hangsúlyt kapott benne a mesterséges intelligencia kutatása is. Fontos időszak volt ez a magánéletében is, 1980. szeptember 13-án vette feleségül Patrice Ann Lyonst, aki ügyvédként dolgozott, de – többek között – a Computer Law Association tagja is volt. Házasságuk tartósnak bizonyult, mindmáig együtt vannak.

Kahn 1986-ban megalapította a Corporation for National Research Initiatives (CNRI) céget, melynek az elnök-vezérigazgatója mind a mai napig. A cég egy non-profit szervezetként működik és fő feladatának a kormányzati szervezetek, az egyetemek és a privát szféra közötti produktív szinergia megteremtését tekinti a nemzeti információs infrastruktúra fejlesztéséhez és a hozzá kapcsolódó kutatások érdekében. A cég alelnökének Bob Kahn megnyerte Vint Cerfet, aki egészen 1994-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1992-ben együtt alakították meg az Internet Society-t, azt a szervezetet, mely vezető szerepet tölt be az internettel kapcsolatos szabványok, az oktatás és a szakmapolitika terén.

Kahn az élete során számos kitüntetésben részesült, ezek közül is kiemelkedik a 2004-ben Vint Cerffel közösen kapott Turing-díj, ami a Nobel-díj számitástechnikai megfelelője, amit értelemszerűen az internet alapvető protokolljainak a kidolgozásáért kaptak meg. 1997-ben Bill Clinton – szintén Vint Cerffel együtt – a National Medal of Technology kitüntetést adta át, 2005 novemberében pedig George W. Bush tüntette ki őket a Presidental Medal of Freedom, az Elnöki Szabadság-érdemrend átadásával. 2006-ban a Nemzeti Feltalálók Csarnokába is bekerült, majd 2013-ban elnyerte a Queen Elizabeth Prize for Engineering díjat, melyet akkor öt, az internet úttörőjének aposztrofált személy – köztük Vint Cerf és Tim Berners-Lee – nyert el és 2023 végéig összesen 24-en kapták meg innovatív tevékenységükért.

Bob Kahn, még sok boldog születésnapot kívánunk!

 

dr. Bartolits István