Az idén harmincéves HTE Paksi Helyi Csoport nyolcfős küldöttsége június 28-án Szlovákiába utazott, a Mohi Atomerőmű híradástechnikai, videokamerás szakembereivel történő konzultációra. Másnap Selmecbánya és Bajmóc nevezetességeivel ismerkedtünk. Június 30-án Kassa főterén található értékeket és az itt található Szlovák Műszaki Múzeumot, majd hazafelé a visontai Mátrai Erőműben található 16 MW-os naperőművet tekintettük meg.
A minden részletre figyelő tervezés, előkészítés és egyeztetés (minőségbiztosítás) komolyságát érzékeltetve, a következőkben közreadjuk 2017. 06. 28-ai erőmű-látogatás célját és érdeklődési területünket, melyeket előzetesen a szlovák partnereinknek megküldtünk: A Mohi erőmű külső és belső kommunikációs csatornái, az új látogatóközpont megtekintése és egy általános ismertetés az erőműről; az erőmű híradástechnikai szervezet feladatainak és a szakterületeknek rövid ismertetése; ismertető a híradástechnikai szakterület közelmúltbeli megvalósított és a tervezett műszaki fejlesztésekről; saját és külső személyzettel végzett híradástechnikai szakterületi munkák irányítása, ellenőrzése, és az alkalmazott minőségbiztosítási módszerek; a minőség-ellenőrzés és minőség-felügyelet megvalósítása az atomerőmű üzemeltetése és karbantartása során; az erőműben használatos video-megfigyelő-, és ellenőrző rendszerek; a nem kezelhető, fokozottan sugárveszélyes környezet megfigyelésére és ellenőrzésére használt kamerarendszerek a főkeringtető szivattyúk, és a gőzfejlesztők helyiségeiben (a megvalósítás nehézségei, az üzemeltetési és a karbantartási tapasztalatok); az üzemanyag átrakások során használt új Mirion Technologies (IST) Corporation gyártmányú víz alatti kamerarendszer eddigi üzemeltetési és karbantartási tapasztalatai.
A jelzetteken kívül, sok szakmai kérdéssel is készülve, várakozással tekintettünk az idei szakmai utazás elé tudva, hogy Till Lóránt fejlesztő-mérnök, a kamerák specialistája, az ASI Kosice, s. r. o. (http://www.asi.sk/) ügyvezetője, valamint Jaroslav Valkovic mérnök vezetésével a Szlovák Villamos Művek, a Slovenské Elektrárne (SE) helyi és a Bohunyicei Atomerőműből is delegált szakemberei (összesen nyolc fő) várnak bennünket Mohiban, az új ENERGOLAND (http://energoland.seas.sk/) látogató és oktatási centrumban.
Az idei tanulmányút, különös tekintettel a szlovák-magyar konzultációra sikeres volt, elérte a kitűzött célját, a releváns szakmai tapasztalatokról az alábbi három részből álló publikus beszámoló készült.
A Mohi Atomerőmű vizuális vizsgáló- és ellenőrző rendszerei
A reaktortartály belső anyagvizsgálati munkáit jelenleg VI-SATEC VT72PT típusú kamerával és a VISATEC VT300 jelű vezérlővel végzik. A kamera CCD (Charge-coupled Device, azaz töltés-csatolt eszköz) rendszerű, 18x optikai zoomra képes, külső világítással van ellátva. Működési tartománya +50 Celsius fokig biztosított. A kamera víz alatti működésre alkalmas 5 bar nyomásértékig. A reaktortartály felületének vizsgálatára a képminőség megfelelő. A Mohi Atomerőmű reaktortartály külső falának vizuális vizsgálatát az eredeti orosz USZK jelű berendezést használva, de új, korszerű kamerarendszerrel végzik. A 10x optikai zoommal és külső világítással rendelkező VT Everest Ca-Zoom 6.2 PTZ100 kamerák tökéletesen megfelelnek erre a célra. A Mohi Atomerőműben is használnak a fővízköri csövek ellenőrzésére távirányítható, kocsira szerelt kamerát, valamint idegen test eltávolítására szolgáló robotot kamerás támogatással. Az inspekciós és ellenőrző rendszerek használata során keletkező írásos és képi információkat az előre meghatározott protokoll szerint tartják nyilván. Az adatok a jogosított személyzet számára hálózaton érhetőek el. Itt jegyeznénk meg, hogy Pakson jelenleg az A301 jelű hermetikus téri helyiségben üzemelő kamerarendszer rekonstrukcióját tervezzük. Az átrakógép üzemanyag manipulációt támogató, segítő kamerarendszerének a rekonstrukciója pedig folyamatban van. Emiatt e két területen szerzett szlovák tapasztalatok különösen érdekeltek bennünket. Megtudtuk, hogy Mohi Atomerőműben nemcsak az A301 jelű főkeringtető szivattyúk (FKSZ) helyiségben, de az A201 jelű gőzfejlesztőket tartalmazó helyiségben is működik kamerás ellenőrző, megfigyelő rendszer. Felépítését tekintve színes CCD kamerákat alkalmaznak. A CCD eszközök mellett a relatív olcsóbb bekerülési költség és a színes rendszerből eredő többlet információ miatt döntöttek. Ugyanakkor jelentkezik a már Pakson is tapasztalt CCD kisülés jelensége, ami a képpontok beégéseként jelentkezik. A kamerák automatikus hűtését Peltier elemekkel oldották meg. A beégett pixelek élénk, többnyire kék színnel világítanak, amely állapot rendkívül zavaró.
A kamerák szállítója erre olyan célszoftver szállított, amelyik segítségével időről-időre a romló, beégett pixelekkel működő kameráknál a hibás pixeleket „kiiktatják". 
E módszer, jelentős emberi-erőforrást igényel. Megtudtuk, hogy az itt használatos üzemanyag-átrakógépek azonosak a Pakson lévő átrakó-gépekkel. Az üzemanyag-átrakógépükön használt víz alatti kamerát a Mohi Atomerőmű vezetői is a Mirion Technologies (IST) Corporation (www.mirion.com) cégtől vásárolták, így azonos a Pakson is telepítésre kerülő kamerákkal.
A Mohi Atomerőműben az R981 Mirion kamerákon alapult rendszerek immáron két éve működnek, és a másik szlovák erőműben, a Bohunicei Atomerőműben már négy év sikeres és hibamentes szolgálat van mögöttük. A képminőség lényegesen jobb, élesebb, mint a korábbi kamerák képe volt.
Tudomány és technika fejlődését dokumentáló Szlovák Műszaki Múzeum
Egy rövid időutazással érdemes kezdeni, ha szeretnénk megérteni a szlovák-magyar múzeumi vezetők közötti feszültség okát: Magyar Királyság területén 1866. május 20.-án Pesten kezdeményezték a Magyar Mérnök-egylet megalakulását. Az 1866. augusztus 5–7-én megtartott első közgyűlésen Hollán Ernőt választották elnökké, majd a Társaság neve 1871-től Magyar Mérnök- és Építész-egylet lett. Céljuk a technikai tudományok, valamint az építőművészet ápolása és fejlesztése, továbbá a hazai mérnöki és építészi kar érdekeinek az előmozdítása volt. Ennek érdekében indították meg a Közlönyüket, továbbá komoly könyvtárat és egy technikatörténeti gyűjteményt hoztak létre. Az utóbbi – dr. Lósy-Schmidt Ede könyvtáros vezetésével – az 1935-ben Budapesten, a MÁV-val közösen létrehozott Országos Magyar Műszaki Múzeum alapjául szolgált. E magyar gyűjtemény 1939-42. között Kassára került, és az áthozott tárgyak jelenleg is a kassai Szlovák Műszaki Múzeum (Slovenské technické múzeum Košice - http://www.stm-ke.sk/) tulajdonában vannak, míg több szlovák tulajdonú múzeumi tárgy magyarországi múzeumban található. A gyűjtemények legszebb, gyakran művészi szépségű darabjai a felvidéki, kelet-szlovákiai fémművesség évszázados emlékei. Mindez csak a kezdetet jelentette, szlovák mérnök és muzeológus kollégáink nemcsak megőrzik a múlt emlékeit, hanem a múzeum folyamatosan fejlődik és bővül, a legrégebbitől a legújabb műszaki termékek és technológiák bemutatásáig. A kiállított tárgyak többsége ma már Szlovákia területéről származnak. Kassa főutcájában, az egykori Rákóczi palotában lévő múzeumi központi épületben különlegesen érdekesnek számít a telegráf-technika fejlődését és a telefonos készülékek kezdeteit felölelő Hirdető elektrotechnika kiállítás, ahol felfedezhető az Egger (Egyesült Izzó) gyártású távíró, telefon és ívlámpa, a Deckert és Homolka telefonközpont, valamint a Ganz wattmérő. A múzeum büszkesége Jozef Murgaš szikratávíró készülékeinek vitrinje. A szlovák feltaláló, az USA szövetségi szabadalmi hivatala által elfogadott találmányaival (a Marconi által használt Morse-kódos vonalak és pontok helyett két önálló frekvenciát használó vezeték-nélküli távíró, és vezeték-nélküli telegráf) jelentősen hozzájárult a távközlés, a mobil telekommunikáció fejlesztéséhez.
A múzeum leglátogatottabb része Aurel Boleslav Stodola energetikus részlege, ahol a belső égésű motorok, gőz- és vízgépek, turbinák, valamint több készülék makettje találhatók. Az ipariskolások által készített makettek sűrített levegővel hozhatók mozgásba, így segítve a tanulási folyamatot. A Liptószentmiklóson 1859-ben született, így szlovák származású svájci fizikus, mérnök, a Zürichi Műszaki Egyetem elismert tanára, a gőz- és gázturbinák elméletének megalkotója volt. Tudományos munkájában főképp a gépek automatizálásával foglalkozott, valamint lefektette a gőz- és gázturbinák működésének és tervezésének tudományos alapjait. Legnagyobb sikere a gőzturbinák elméletének megalkotása volt. Számításai és szerkesztési elvei a gépészet ezen ágának alapját fektették le. Személyesen vett részt az első gőzturbinák megalkotásában, nevezetesen a svájci Brown, Boveri & Cie cégnél, melynél az első villamos generátort hajtó gőzturbinát tervezte.
A tárlatvezetések és az ide kihelyezett oktatások fénypontja a nagyfeszültségű bemutató, ív- és szikra-kisülésekkel, hatalmas Tesla-transzformátor méteres szikráival.
A múzeum részét képezik további, gyakran különleges kihelyezett kiállítások Kassán és annak közeli környékén: Repülési múzeum; a pozsonyi Kereskedelmi Múzeum; J. M. Petzval Múzeum Szepesbélán (Spišská Belá); Budaméri kastély; Mecenzéfi hámor (Medzev); Eperjesi só-telep; Szepsi kovácstűzhely (Moldava nad Bodvou); és az oláhpataki nagyolvasztó (Vlachovo)
Érdemes tehát Kassára utazni és megtekinteni a gazdag gyűjteményt, ahol a szlovák feliratok mellett angol nyelvű eligazítást is kaphatunk. Itt nem csupán muzeális tárgyakat, hanem tanulságokban bővelkedő, élő múzeumot láthatunk.
Mátrai Erőmű területén található a legnagyobb magyar naperőmű
Magyarország legnagyobb széntüzelésű erőműve a maga közel ezer megawattos teljesítményével a hazai villamosenergia-termelésből több mint húsz százalékkal részesedik, és ezzel Paks után a második legnagyobb áramtermelő. E vállalkozás keretein belül, 2013-ban indítottunk egy előkészítő projektet, majd az Őzse-völgyi zagytározó sík felületén, 30 hektáron kialakított szolár mezőn 2015-ben elhelyeztünk 72 480 darab, egyenként 255 watt névleges teljesítményű polikristályos napelemet, megvalósítva hazánk legnagyobb: 16 MWp teljesítményű fotovoltaikus erőművét. – tudtuk meg Orosz Zoltántól, a Mátrai Erőmű Zrt. stratégiai és fejlesztési osztályvezetőtől, a korábbi naperőmű projekt vezetőjétől. A naperőmű a Nap fotovillamos-energiáját használja fel, és a napelemek kis cellái azok, amelyek azt egyenárammá alakítják. A napelemtáblákból kialakított sorok között a területen tíz konténer, egy gyűjtő kapcsolóállomás és egy mérnökállomás került elhelyezésre. Az egyes konténerek két darab invertert és egy darab száraz transzformátort tartalmaznak. A naperőművet 0,8 megawattos hálózati inverterek alkalmazásával építették ki. Ezek feladata, hogy a napelemekből nyert egyenáramú energiát váltakozó árammá alakítsák. A naperőmű által megtermelt villamos energia 6 kilovoltos földkábel segítségével jut be a meglévő erőmű újracserélt indító transzformátorához, és onnan a meglévő 120 kilovoltos távvezetéken jut ki a MAVIR Zrt. (https://www.mavir.hu/web/mavir/home) detki alállomására.
A napelemek gyakorlatilag hajnaltól kora estig működnek a napos időszakban. A napelem élettartama hosszabb, mint a megtérülés ideje. Huszonöt év múlva a gyártók 80 százalékos energia-leadást garantálnak. A beruházást az erőművünk 50 %-ban saját erős finanszírozásból, 50 %-ban pedig fejlesztési adókedvezmény igénybevételével valósította meg, amelyhez a Nemzetgazdasági Minisztérium 2014-ben adta meg hozzájárulását. A beruházás teljes bekerülési költsége több mint 6,5 milliárd forint volt. A projekt létrejötte magyar, osztrák és román konzorcium együttműködésén alapult. A naperőmű szállítója a Wire-Vill Kft. – IBC Solar GmbH – Energobit S. A. magyar–osztrák–román vállalkozás volt. A hálózati csatlakoztatáshoz szükséges 6/120 kV-os transzformátorokat a CG Electric Systems Hungary Zrt. szállította. A naperőmű határidőre és sikeresen teljesítette a próbaüzemét, és az őszi körülményeknek megfelelő alacsonyabb besugárzás ellenére a hálózatra adott teljesítmény meghaladta a 15,6 MW-ot. – tudtuk meg a látogatásunk során.
Megköszönve az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és a HTE vezetőinek támogatását, és összegezve az idei HTE tanulmányút tapasztalatait: kellemes élményekkel és bőséges szakmai ismeretekkel gazdagodva, egy-egy sikeres szlovákiai és egy visontai programot tudhatunk magunk mögött.
Készítette: Sipos László József villamosmérnök, minőségügyi szakmérnök