Megint egy kissé elfelejtett magyar mérnök, Mihály Dénes születésnapját ünnepelhetjük meg a mai napon. Sajnos, mint annyi magyar feltalálónk, ő is külföldön érte el az eredményeit. Kiemelkedő eredményeket ért el a mozgókép-továbbítás terén, de a hangosfilm megszületésében is voltak komoly érdemei. Találmányát, a Telehort bevezették Németországban és létrehozta a gyártását elindító TELEHOR A.G.-t. Mindezek ellenére csak kevesen ismerik a nevét, pedig eredményei ennél jóval többet érdemelnének. A következőkben Mihály Dénes életútja mellett a találmányaival is megismerkedhetünk.
Mihály Dénes 1894. július 7-én született a család ötödik gyermekeként Gödöllőn, mert születésekor éppen ott nyaraltak. Édesapja, dr. Mihály József orvos, író és iskolaigazgató volt, édesanyja Ambrus Mária. A gyermekkoráról nem sokat tudunk, Budapesten laktak a Mária utca 29-ben. Gimnáziumi tanulmányait 1904 és 1912 között a mai Vörösmarty Mihály gimnáziumban végezte. Ekkor a nyáron elkísérte apját Londonba, de útközben megálltak Münchenben, ahol a távírás kiemelkedő alakjának, Arthur Korn professzornak az előadásán vettek részt. Nővére, Mihály Edit naplója szerint már ekkor – az előadás utáni kérdezőórában – feltette a kérdést Mihály, hogy miért csak állóképeket továbbít Korn berendezése, szerinte ezzel lehetne mozgóképet is továbbítani. Állítólag Korn válasza az volt: „Fiatalember, ez lehetetlen. Különben vedd meg a könyvemet 28 márkáért, abból megérted, miért nem”. Mihály Edit szerint öccse megvette a könyvet, bár sokallta érte a 28 márkát, de az abban leírtak nem győzték meg a mozgókép-átvitel lehetetlenségéről. Visszatérve Londonból, beiratkozott a Magyar Királyi József Műegyetemre – a mai BME-re – és ott szerezte meg gépészmérnöki oklevelét.
Alig volt 16 éves, mikor még gimnazistaként megírta első könyvét, amely az automobilokkal foglalkozott és az első megjelenése után több kiadást ért meg. Utána a motorkerékpárokról is megjelent egy könyve, de az egyetemi évek alatt már a távolbalátás foglalkoztatta és a további életét is ez határozta meg. Még az egyetemi évei alatt 1917-ben két szabadalmat is benyújtott ebben a témában. Az egyetem elvégzése után a Telefongyárban helyezkedett el és itt hozta létre első távolbalátó készülékét, a Telehor nevű berendezést 1919-ben. Ez a készülék még fényérzékeny szeléncellát és húros oszcillográfot használt és állóképek továbbítását tette lehetővé. A Telehor név görögül távolbanézést jelent, innen a berendezés neve, miután a távolbalátás – görögül telescop – már foglalt volt. Sajnos ezt a találmányát itthon nem tartották fontosnak, így nem kapott további támogatást a kísérleteihez. Ráadásul az elvesztett első világháború után csak hellyel-közzel tudott visszatérni a próbálkozásaihoz. Ennek ellenére 1922-ben létrehozta az egyik legjelentősebb találmányát, a Projectophon-t. A megoldással sikerült a 35 mm-es filmszalagra rögzítenie a hanginformációt is, ami így szinkronban volt lejátszható a mozgóképpel. A Projectophon-t még 1918. április 30-án bejegyezte a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, azonban a történelem viharai miatt ezt csak 1922-ben publikálták, s ekkorra már három német mérnök, Hans Vogt, Joseph Massolle és Joseph Benedict Engl 1921. április 14-én bejegyeztette az általuk kidolgozott Tri-Ergon-eljárást a filmek hangosítására, így a legtöbb szakirodalom őket tekinti a mai hangosfilm megalkotójának. A Tri-Ergon viszont 42 mm-es filmszalagra dolgozott, ami nehezítette az elterjesztését. Egyébként mindkettőjüket megelőzte Eugène Augustine Lauste francia feltaláló, aki már 1911-ben rögzített hangot a 35 mm-es filmen, csak egy kevésbé jó eljárással, amit csak fülhallgatóval lehetett hallgatni, így moziteremben történő használatra alkalmatlan volt.
1923-ban Berlinben megjelent Das Elektrische Fernsehen und das Telehor című könyve, amiben leírta a szeléncellás rendszerének a működését és már vázolta az új megoldását is, ahol már Poul la Cour, a „dán Edison” találmányára, a fónikus kerékre építette fel a rendszerét. La Cour ezt a szinkron multiplex távíró rendszer kidolgozásához fejlesztette ki, de Mihály ezt felhasználhatónak találta a Telehor adás és vétel szinkronizálásához is. A könyvnek akkora sikere lett, hogy 1924-ben meghívást kapott az Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft (AEG) cégtől, amit elfogadott, mert itt jobb kutatási lehetőségeket kínáltak a számára, mint amilyenek a hazai állapotok voltak. Kiköltözött tehát Berlinbe, csak néha látogatott haza. 1925. február 4-én Budapesten, a Józsefvárosban összeházasodott Halmay Gizellával, akivel továbbra is Berlin-Wilmersdorfban éltek egy ötszobás lakásban, ahol két szobában rendezte be Mihály a laboratóriumát. Gyermekük nem lett.
1926-ban már készen állt Mihály mozgóképeket továbbító Telehor berendezése, melyben módosított Nipkow-tárcsát használt és a szinkronitást a fónikus kerékkel oldotta meg. Ekkor tartotta az első bemutatóját a skót John Logie Baird is Londonban a saját rendszerével, tehát Mihály versenyt futott a konkurenciával, de amikor Németországban végleges döntésre került sor, akkor Mihály Dénes rendszerét fogadták el. 1928-ban a német birodalmi posta hivatalos kiállításán mutatta be a tökéletesített készülékét, amivel nagy feltűnést keltett a nagyközönség körében, de világszerte is. 1929. március 8-án már az ő megoldásával kezdte meg a Berlin-Witzleben adóállomás a mozgókép-sugárzást a 175,4 méteres hullámhosszon. 1929-ben magyarul is megjelent a könyve A távolbalátás és készülékei címmel.
A bemutató sikerén felbuzdulva 1930-ban megalapította a TELEHOR A.G. nevű vállalatot a vevőkészülékek gyártására. 1933-ban Ernest Traub fizikussal közösen kifejlesztették a forgótükrös, kis kapacitású Kerr-cellával működő Mihály-Traub-féle vevőkészüléket. A Kerr-cellát még 1875-ben alkotta meg John Kerr, a lényege az volt, hogy egy folyadékot vagy gázt tartalmazó üvegcsőben, melyben két kondenzátorlemez volt, a kondenzátorlemezek közé kapcsolt vezérlőárammal az elektromos mezőre merőlegesen érkező fénysugár esetén befolyásolni lehetett az optikai törésmutatót. A megoldás sokkal hatásosabb volt, mint korábban a képet kirajzoló ködfénylámpa fényerősségének a vezérlése. Ez a rendszer már 240 soros felbontású képet tudott megjeleníteni, a korábbi 4x6 cm-es képernyő helyett 2,5x3 méteres nagyságban, kivetítő segítségével. A TELEHOR A.G. a továbbiakban át is tért a Mihály-Traub-féle vevők gyártására.
Természetesen a találmány üzleti sikere nem tartott sokáig, közben ugyanis – nem kis részben Tihanyi Kálmán munkája nyomán – a mechanikus televíziókat a katódsugárcsöves rendszerek váltották fel. Ez után is találmányokból élt, például az AEG számára vasútbiztonsági rendszereket dolgozott ki. Ilyen volt a mozdonyok induktív vezérlése, ami akkor lépett működésbe, ha a vonat fékezés nélkül rohant át egy szemafor tilos jelzése ellenére. Ekkor a rendszer egyrészt jelzést küldött a diszpécsernek, másrészt bekapcsolta a szerelvényen az automatikus vészféket. A másik találmánya a szerelvények tengelyszámlálásán alapuló biztonsági berendezés volt. Erre azért volt szükség, mert a vasúti biztosító rendszerek ugyan jelezték, ha egy vonat megérkezett egy adott blokkba vagy elhagyta azt, de ha pl. közben lekapcsoltak róla három kocsit és az ott maradt a vágányon, azt nem tudta jelezni, hamisan küldött információt arról, hogy a vágány felszabadult. A tengelyszámlálással ez kiküszöbölhetővé vált.
Mihály Dénes a berlini élete során többször is visszatért Magyarországra látogatóba. 1930-ban egy sikeres bemutatót tartott a Gellért Szállóban, népszerűsítve a találmányát. Utoljára 1940-ben járt Magyarországon, édesanyja temetésén. 1943-ban azonban a hitleri Németország bíróság elé állította. A vád az volt, hogy kutatásait nagyrészt zsidó tőkére alapozta és zsidó alkalmazottakat foglalkoztatott, miközben ezt már a faji törvények tiltották a hitleri Németországban. Azt is bizonyítania kellett, hogy ő maga nem volt zsidó, ehhez a Homoródlövétén és Csíkszentkirályon élő erdélyi rokonok segítsége kellett. Ezt sikerült is bizonyítania, de ennek ellenére öt év börtönre ítélték, mert az viszont kiderült, hogy minden eszközzel menteni próbálta az üldözött zsidókat. Az 1943. február 13-i házkutatáson a nyomozók Mihály Dénes dolgozószobájában számos előre elkészített hamis személyazonossági okmányt, a nemlétező „Távközlési kutatóintézet” hamisított bélyegzőjével ellátott munkaügyi igazolásokat és szabadságleveleket találtak.
A büntetése letöltésére a finsterwaldei kényszermunkatáborba szállították, ami a nem német származású elítéltek számára volt fenntartva. Itt a Finsterwalde Machine GmbH-ban dolgozott a háború végéig, ami egyben a szabadulását is jelentette. Ez alatt az idő alatt azonban a korábban meggyógyult tüdőbetegsége kiújult és a rossz körülmények miatt súlyosbodott. Ennek ellenére haláláig dolgozott, pl. vakok olvasógépét és süketnémák ábécéjét fejlesztette ki. 1953-ban azonban kórházba került és augusztus 25-én meg kellett műteni. Négy nappal a műtét után azonban 59 éves korában, 1953. augusztus 29-én a tüdőbetegsége elhatalmasodása miatt meghalt.
Mihály Dénes 22 magyar szabadalommal és sok német, angol és amerikai szabadalommal gazdagította a technika fejlődését, könyvei pedig mind az autózás-motorozás, mind pedig a televíziótechnika területén jelentősek voltak, akárcsak találmányai. Ezért is sajnálatos, hogy háttérbe szorult a neve az emlékezet rangsorában.
dr. Bartolits István