Puskás Tivadar nevét sokan ismerik, de a legtöbben csak legendákat kapcsolnak a nevéhez, miközben a valóság kissé más volt, de talán még izgalmasabb is, mint ezek a legendák. A történeti kutatások még mindig bizonytalanok egy sor kérdésben, mégis megpróbálunk most, a 180 éves születésnapja okán egy reális képet festeni erről a kivételes képességű emberről, aki többször is belebukott a vállalkozásaiba, de mindig fel tudott állni és újat alkotni.

Ditrói Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és Agricola Mária első gyermekeként. A Puskás-család erdélyi gyökerekkel rendelkezett, a nemesi család hosszú ideig Csík vármegyében élt, innen származott a ditrói előnév is. Később Máramarosban, majd Szatmár megyében laktak. Az édesapa jómódú, vállalkozó szellemű ezermester volt, aki mindig műszaki újdonságokon, találmányokon törte a fejét. Mivel az erdélyi kisváros, Felsőbánya a kimerülő bányák miatt kezdte elveszíteni a gazdasági jelentőségét, Ditrói Puskás Ferenc már fiatalon áttelepült Pestre, itt alapított családot. A dunai gőzhajózás és a vízi szállítás konjunktúrája megragadta a képzeletét és erre alapozva vált a gazdag pesti polgárság egyik előhírnökévé.

A családban tehát ő volt az első gyermek, majd megszületett az öccse, Ditrói Puskás Ferenc, aki két héttel a márciusi forradalom után, 1848. március 30-án látta meg a napvilágot. Utána még két gyermeke született a családnak, 1853-ban Etelka és 1859-ben Albert. A jómódú család a két elsőszülöttnél még megengedhette magának, hogy a bécsi Theresianumban taníttassa a fiait, ahonnan Tivadar átjelentkezett a bécsi műegyetemre, mert igazán a fizika és a technikai dolgok vonzották, akárcsak apját. Emellett azonban a szinte anyanyelvi szinten művelt német nyelvtudása mellett megtanult franciául és zongorázni is tanult, valamint jeleskedett vívásban is. Az édesapa anyagi helyzete azonban 1864 után megrendült, így az elképzelt álmokból nem lett semmi, fel kellett adniuk a bécsi képzést. Tivadar egy ideig a gróf Festetich családnál volt nevelő, ebből tudta eltartani magát. Apja azonban 1865-ben, anyja pedig a következő év elején elhunyt és ezzel teljesen megváltozott a négy gyermekük élete. Etelkát, aki ekkor 13 éves volt és Albertet, aki csak 7 esztendős volt, id. Puskás Ferenc testvére, Puskás Antal vette magához. Puskás Ferenc a bécsi katonai akadémián folytatta a tanulmányait, az ő élete így rendeződött anyagilag, le is mondott a hagyaték rá eső hányadáról. A szülők hátrahagyott ingatlanjait tehát egyedül Tivadar örökölte. Mivel őt már semmi sem kötötte Bécshez, úgy döntött, hogy értékesíti az itthoni ingatlanokat és Angliában folytatja az életét. Innen ugyanis olyan hírek érkeztek Bécsbe, hogy az most a csábító lehetőségek hazája.

Ehhez azonban a német és francia nyelvtudás kevésnek bizonyult. Már a Festetich családnál elkezdett ugyan angolul tanulni, de ekkor a 22 éves Puskás intenzív nyelvtanulásba kezdett. Családi visszaemlékezések szerint ekkor félkopaszra nyírta a haját, hogy ezzel kényszerítse magát arra, hogy még az utcára se menjen ki. Hogy ez igaz volt-e vagy ez is csak legenda, ezt nem lehet tudni, de az tény, hogy fél év alatt megtanult annyira angolul, hogy ne legyenek nyelvi problémái.

Nekivágott hát az ismeretlennek a hagyatékból teremtett szerény tőke birtokában és Londonban hamar talált egy hirdetést, hogy egy család német nyelvet tanító nevelőt keres. Ebből tartotta el magát és közben tovább bújta a hirdetéseket. Az egyik nap a Times-ban egy olyan hirdetést olvasott, ami ugyan nem a várva-várt csoda volt, de megmozgatta a fantáziáját. Egy vasútépítő cég műszaki képzettségű, magyarul tudó fialatembert keresett egy távoli helyszínen folyó munkára. Puskás azonnal elment a megadott címre, a Waring Brothers & Eckersley cég irodájába. Ott megtudta, hogy azért kell a magyar tudás, mert a cég magyar munkásokkal dolgoztat. Ezek után elérakták a vasútépítés térképét, ahol csupa ismerős város neve szerepelt: Nagyvárad, Kolozsvár és Nagyszeben. Azt is elmondták, hogy amolyan mindenesi feladatot kell ellátni: tolmácsnak, beszerzőnek, az angol vezetők számára biztonságot kialakító személynek kell lennie. Puskás azonnal elvállalta a feladatot és pár hét múlva már Erdélyben nyújtott segítséget a Nagyvárad-Kolozsvár vasút építésében. Munkájával kivívta a magasabb pozíciót és szerény, takarékos életmódjával sikerült is egy kisebb tőkére szert tennie. Amikor azonban 1872-ben kiderült, hogy a vállalkozást csőd fenyegeti, Puskás azonnal továbblépett, nem várta meg, míg teljesen jövedelem nélkül marad. 1873-ban kiutazott a bécsi világkiállításra és látva a nagy pezsgést és a látogatók utazókedvét, menetjegyirodát nyitott. Az ötlet jövedelmezőnek bizonyult, azonban egy idő után ráunt a kötöttségekre és új ötlete támadt: az aranylázról olvasva, eldöntötte, Amerikába kell utaznia.

1874. december 4-én szállt hajóra Liverpoolban és némi viszontagságok mellett hamarosan elérte a Colorado folyó felső folyását, ahol már érdemes volt arany után kutatni. Földet vásárolt és rövidesen megnyitotta Feri-bányát, ahogy ő hívta a vállalkozását. Egy helyen egész kecsegtető ereket talált, de nem volt biztos benne, hogy tényleg aranyat tartalmaz-e vagy csak értéktelen piritet. Célszerűnek látta bevizsgáltatni a rögöt, így – mivel nem bízott a közeli városok laboreredményeiben, mert nem tudhatta, titokban nem játszanak-e össze valamelyik bányával – Chicagóba ment a röggel. Ez elég hosszú időt jelentett, ráadásul el is időzött a városban egy, a semmiből energiát előállító berendezést reklámozó szélhámos, John W. Keeley lebuktatásával. A laboreredmény közben megszületett és kiderült, hogy aranyban igen gazdag volt a mintának elhozott rög. Mire azonban visszautazott a Colorado völgyébe, már a földjeit elfoglalták és Feri-bányát is elfoglalták előle a törvényekre mit sem adó kalandorok. Ez keserű tapasztalat volt a számára, csalódottságában visszautazott Európába és Brüsszelben népszerűsítette az Amerikában látott távíró-megoldásokat, amikor elérte a hír: Alexander Graham Bell felfedezte a messzeszólót, amit ma telefonnak hívunk.

Azonnal újra hajóra ült és visszament Bostonba, hogy találkozzon a feltalálóval. Bell azonban nem fogadta, „most erre nincs ideje” – kapta a választ és apósához és üzlettársához, Hubbardhoz küldte, aki viszont szintén nem fogadta Puskást, mert minden percét lekötötte a találmány üzleti értékesítése. Erre Puskás átutazott New Yorkba, ahol Edison a Menlo Parkban berendezett ötletgyárát működtette és egyszerűen beállított hozzá. Itt már több időt töltött, megismerkedett az ottani találmányokkal. Egészen 1877-ig ott maradt és elmélyült a barátsága Edisonnal. Eredményeként egy európai megbízólevéllel lett gazdagabb, ami felhatalmazta Edison találmányainak az európai értékesítésére.

Közben azonban valami más is elmélyült az amerikai utazása alatt, nevezetesen egy szerelmi kapcsolata. A történet onnan indult, hogy 1876. július 14-én egy 25 éves, szemrevaló fiatalasszony, Vettel von der Lilie grófnő – maga sem tudja miért, Brémában felszállt a Neckar nevű hajóra és átutazott Philadelphiába. A kalandkedvelő grófnő otthagyta a férjét, gróf Török Józsefet, Ung megye főispánját, aki kissé Jókai Móros módon élte az életét és a grófnőnél betelt a pohár. Sophie kisasszony beadta a válókeresetet és Amerikáig meg sem állt. Két gyermeküket sem hozta magával. Puskás korábban Kárpátalján már találkozott Vettel von der Lilie-vel, kicsit szerelmes is lett bele, de hát újdonsült férje volt a szőke grófnőnek, el kellett nyomnia az érzelmeit. Igaz, most is volt férje, a válóper egészen az 1880-as évek közepéig elhúzódott, de hát Amerika messze volt és egyébként is Sophie már szabadnak érezte magát. Hogy hogyan találkoztak odakint, az rejtély, hiszen akkor még nem volt mobiltelefon, de tény az, hogy kitört a viharos szerelem, ami végül is házasságba torkollott, mert Amerikában ezt meg lehetett tenni az európai válóper nélkül is. 1877. június 15-én meg is született első gyermekük, akit viszont csak Török vezetéknéven lehetett bejegyezni. Miután attól féltek, hogy a név szerinti apa utánanyúlhat a gyermeknek, ezért nem is keresztelték meg, titokban tartották és a May (Májuska) nevet adták neki. Májuska később igen sokra vitte, mert II. Abbász egyiptomi alkirálynak lett a felesége. Hogy milyen kalandok között, az egy külön történet, ami már kívül esik a technikatörténet keretein.

Puskás és családja ezek után 1877 nyarán – már Edison megbízólevelével a kezében – visszautazott Londonba és megkezdte Edison találmányainak a képviseletét. Hamarosan átköltöztek Párizsba, ahol beköszöntött a család számára az aranykor. Puskás irodát nyitott, szabadalmi ügyeket intézett és további ügyeket vállalt, Zsófia grófnő pedig a közéleti pompáról gondoskodott. Az eredmény nem is maradt el: Puskás tiszteletre méltó, gazdag üzletemberré vált és munkáját, tehetségét elismerték. Közben Edison a fonográf feltalálása mellett megkezdte a villanyvilágítás bevezetését és ennek az európai ügyeit is Puskásra bízta. Miután Puskás szerződése úgy szólt, hogy az európai eladások, szerződések bevételének az egyharmada őt illeti, úri pompában éltek. Puskás pedig mindent bevetett, hogy Edison találmányainak meglegyen a piaca. Ő maga – közel 150 évvel megelőzve a korát – egy cseh mérnök által készített villanyautóval járt, kiállítótermet rendezett be Edison találmányaiból, megépítette a párizsi telefonközpontot, bevezette a világítást a párizsi Operába, létrehozta a távolsági közvetítést – persze csak hangban – az Operaházból. Közben arra gondolt, hogy ha neki ilyen jól megy, kellene ebből valamit haza is juttatnia. Ő maga nem intézhette a budapesti telefonhálózat kiépítést, mert elfoglalta a munkája, így öccsét, Puskás Ferencet bízta meg ezzel a feladattal. Végül – sok huzavona és bonyodalom után – 1881. május elsején 25 előfizetővel Budapesten is megkezdte működését az első telefonközpont, majd nemsokkal utána még két központtal bővült a budapesti hálózat. Ferenc aztán megvalósította Budapesten is a távolsági operaközvetítést és a villanyvilágítást is bevezette egy-egy eseményen. 1882-ben pedig megjelent az első telefonkönyv is.

Eközben megszületett Puskás Tivadar és Sophie Vettel von der Lilie második leánya, Margit is, akinek még mindig csak a Török vezetéknevet lehetett adni, mert a válóper még akkorra sem zárult le. Sophie válóperének a véglegesítésére 1882-ben került sor, ami után mindketten átutaztak Londonba és megtartották az európai esküvőjüket. Az esküvőn az egyik tanúja a walesi herceg, a későbbi VII. Eduard angol király volt, akivel onnan származott az ismeretsége, hogy a herceg rajongott a technikai újdonságokért. Utána Puskás megpróbálta a gyermekek családnevét is megváltoztatni, de ebben nem járt sikerrel. 1883-ban aztán rossz hírek érték el itthonról. A túlhajszolt Puskás Ferenc idegrendszeri problémákkal küzdött és emiatt át is íratta a telefonvállalatot Tivadar nevére. 1884 tavaszán Ferenc el is hunyt, mindössze 36 éves korában. Tivadarnak nem volt más választása, mint felszámolni párizsi üzleteit és a családdal együtt hazaköltözni.

A család komoly tőkével tért haza, megengedhették maguknak, hogy a Lánchíd budai oldalán az Albrecht főherceg utcában tíz szobás lakásba költözzenek. Mire viszont Puskás rendezte Ferenc adósságait és európai szintre felfejlesztette a hazai telefonhálózatot, miközben fenntartotta az Albrecht-utcai fényűző háztartást a cselédekkel, a vagyona bizony rendesen megcsappant. Jövedelmet akart szerezni és megint az arany okozta a vesztét: Abrudbányán megvásárolt egy felhagyott aranybányát és maradék tökéjéből felfejlesztette a berendezéseit az újraindításhoz, de aztán hamar kiderült, hogy beruházása hasznavehetetlen, egy már kimerült bányát vásárolt. Megingott anyagi helyzetében tőkéstársakat vont be a telefontársaságba, így átmenetileg ismét pénzhez jutott és most Zsibón vásárolt állítólagos olajlelőhelyet. Odaköltözött a családjával, bár ez már Zsófia grófnénak nem volt igazán ínyére. Fényűzés helyett paraffinüzem, no ez nem az ő világa volt, ráadásul Puskás is többször felutazott Budapestre és ilyenkor napokig magukra maradtak. Nem is bírta sokáig ezt a helyzetet, amikor pedig váratlanul Grazban örökölt egy kastélyt, akkor a gyerekekkel és a személyzetével együtt oda költözött, magára hagyva férjét a szaporodó gondokkal. Közben az is kiderült, hogy a feltörő, majd egyre inkább elapadó kőolaj csak gyertyagyártásra alkalmas, amin gyakorlatilag nem sikerült hasznot termelnie.

1888-ban megszületett legkisebb lánya is, Teodóra, akit már Puskás néven lehetett bejegyezni. Csak az maradt számára, hogy nagyértékű jelzálogot vegyen fel a telefonvállalatra, hogy el tudja tartani a Grazban élő családját. Ismét teljesen padlóra került anyagilag. Ekkor vette hírét, hogy a Vaskapu szabályozását akarja Baross Gábor megvalósítani és ehhez komoly, vízalatti, precíziós sziklarobbantásokra van szükség. A vasúttársaságnál töltött időkből ebben volt gyakorlata, így kidolgozott egy eljárást, s megpályázta a lehetőséget, sőt bemutatót is tartott. A bemutató jól sikerült, ennek ellenére nem ő kapta meg a munkát, így ettől a bevételtől is elesett.

Utolsó mentsvárként már csak egy maradt: valami új dologra felhasználni a telefonhálózatot, ami az egyetlen megmaradt vagyona volt. Újabb ötletek rohanták meg és 1892-ben már szabadalmaztatta a Telefonhírmondót. Találmánya – némi engedélyezési bonyodalmak után – 1893. február 15-én kezdte meg a működését. Végre Puskás úgy érezhette, újra kilábalt a sokadik gödörből is. Azonban ez nem így történt. Éppen Grazba készült utazni a családjához, amikor 1893. március 16-án reggel fél 9-kor a Hungária Szállóban lévő szobájában meghalt. Halálát valószínűleg szívinfarktus okozta. A hírt nem egészen egy óra múlva saját találmánya, a Telefonhírmondó adta hírül Budapest lakosságának.

Ez volt tehát Puskás Tivadar élettörténete dióhéjban. Látható ebből, hogy mindig, mindenhol a lehetőségeket kereste, Újra tudta kezdeni az életét, ha szükség volt rá. Ugyanakkor nem szűkült be egyetlen területre, az aranybányászattól a telefonhálózaton át a vasútépítésig és a Duna-szabályozásig mindennel foglalkozott, igazi feltalálói vénával megáldott vállalkozó típus volt. Hiányzik azonban ebből az élettörténetből a legjobban elterjedt legenda, hogy Puskás Tivadar találta volna fel a telefonközpontot. Nos, ez szándékosan hiányzik, egész egyszerűen azért, mert ebben a formájában ez egész biztosan nem igaz. Lehet, hogy beszélgetett arról Edisonnal, hogy a telefon esetében is érdemes koncentrálni a kapcsolásokat, mint a távíró esetében, ezt nem tudjuk. A telefonközpontot, mint alapelvet azonban nem kellett feltalálni, hiszen akkor már működtek távíróközpontok, amik lényegében ugyanezt a feladatot látták el. A telefonközpont technikai megoldására vonatkozó szabadalmat 1877-ben jegyezték be az USA-ban, ez a szabadalom valóban a Menlo-parkból érkezett, név szerint Charles Scribner szerepel a nyilvántartásban. Semmiféle szabadalmi bejegyzés vagy egyéb írásos feljegyzés, levél sem igazolja, hogy Puskás Tivadar ebben részt vett volna.

A legenda valószínűleg Puskás halála után terjedt el, amikor Edison 1908 körül egy dedikált fotót küldött Puskás Albert özvegyének azzal a szöveggel, hogy „Theodore Puskas was the first man in the world to suggest the Central station for Telephone”, azaz Puskás Tivadar volt az első ember a világon, aki központi állomást javasolt a telefonhoz. A fotót a Vasárnapi újság 1908. május 24-i száma már lehozta, így az az állítás is legenda, hogy ezt Edison az 1911-es magyarországi látogatásán adta volna át Puskás Albert özvegyének. A fotóra írt mondat valóban téma lehetett az Edison és Puskás között folytatott beszélgetéseken, hiszen Puskás éppen Brüsszelből érkezett Edisonhoz, ahol a távíróközpont bevezetését igyekezett népszerűsíteni, kevés sikerrel. A központi állomás javaslata a telefonhoz azonban messze nem azonos a telefonközpont feltalálásával.

Ez azonban mit sem von le Puskás Tivadar nagyságából, hiszen a Telefonhírmondó ténylegesen az ő találmánya és ezzel – mai szóhasználattal élve – létrehozta a „kábelrádiót”, ami tényleg újdonság volt. Valószínű, hogy ha a hirtelen halála nem vet véget a találmánya elterjesztésének, sokkal nagyobb sikert ért volna el a világban. Ezt azonban már nem tudhattuk meg.

Nevét sok minden őrzi a világban, így például Genfben az ITU épületében áll a bronz mellszobra és a HTE 1957-ben a tiszteletére alapította a legnagyobb kitüntetését, a Puskás Tivadar-díjat, melyet 1960 óta minden évben odaítél az arra legérdemesebb szakembereknek. Ugyancsak a nevét viseli a Puskás Tivadar Távközlési és Informatikai Technikum, amely 1912-es megalapítása óta hírközlési szakamberek generációit készítette fel a szakmai munkára. Erdélyben is több iskola, intézmény viseli a nevét.

 

dr. Bartolits István