Amikor ma az internetet lépten-nyomon használjuk, aligha gondolunk arra, hogy ennek a gigantikus hálózatnak az első négy számítógépe 1969. december 5-én kapcsolódott össze és ezzel a nappal született meg a mai internet hálózat. A következőkben ennek az ötven éves évfordulójáról emlékezik meg az idén 70 éves HTE.
A történet kiindulópontja egészen 1957-ig nyúlik vissza. Az első mesterséges hold, a Szputnyik 1957-es fellövése után felerősödtek a hidegháborús ijedelmek az USA-ban és komoly félelmet keltett az is, hogy lemaradtak az űrversenyben – ráadásul az első amerikai műhold-kísérletek kudarcba is fulladtak. 1958-ban megalakult a NASA a lemaradás felszámolására. Mivel azonban akkoriban a korlátozott atomcsapás réme is kísértett, így gondoskodni kellett a kritikus információk fizikai védelméről. A következő évben a Pentagon fennhatósága alatt létrehozták a Fejlett Kutatási Projektek Ügynökségét (Advanced Research Project Agency, ARPA). Az ARPA kapta meg később a feladatot, hogy olyan geográfiailag elosztott számítógép-hálózatot hozzon létre, melyben megoszthatók az adatok és egy esetleges atomcsapás esetén a maradék hálózat át tudja venni a megsemmisült rendszerek feladatát.
Az 1966-ban megfogalmazott elképzeléseket Joseph Carl R. Licklider öntötte konkrétabb formába, megfogalmazva az ARPANET alapjait. Licklider már a hatvanas évek elején túllépett azon, hogy a számítógépeket egy nagy kalkulátornak gondolja és komolyan hitt abban, hogy az összekapcsolt számítógépek fogják jelenteni a jövőt. A megvalósításban Lawrence (Larry) Gilman Roberts segítségét kérte, ő lett a projekt vezetője. Neki ugyanis már voltak tapasztalatai számítógépek összekapcsolásában, azonban ezekhez még telefonvonalat használt és pontosan látta, hogy mik ennek a hátrányai. Lickliderrel együtt felismerte, hogy a csomagokra bontott információ lehet a számítógépek közötti kommunikáció igazi megoldása. Roberts egy kiváló csapatot hozott létre Leonard Kleinrock, Paul Baran és Donald Davies bevonásával és egy 200 oldalas dokumentumban specifikálták a csomagkapcsolás alapjait. Az ARPA 1968. július 29-én kiadott egy Request for Quotation (RFQ) dokumentumot, melyben több számítástechnikai céget is felkértek egy olyan eszköz létrehozására, mely csomagokra bontott adatok irányítását tudja elvégezni számítóközpontok között. Az eszközt – amit ma útválasztónak, routernek hívunk – akkor Interface Message Processor (IMP) névvel illették.
Meglepő módon a nagyobb cégek (IBM, CDC) nem vállalkoztak a fejlesztésre, mert nem hittek a csomagkapcsolt átvitelben, sőt az RFQ-ra adott válaszban úgy fogalmaztak, hogy a csomagkapcsolás sohasem lesz működőképes. Így végül két cég maradt fenn a rostán: a Bolt, Beranek and Newman (BBN) nevű kis cég és a jóval nagyobb Raytheon. A Raytheon ráadásul a Védelmi Minisztérium állandó beszállítója volt, ami szinte sugallta, hogy ki fogja elnyerni a szerződést. Az 1 millió dolláros megrendelést végül mégis a BBN nyerte el a jóval nagyobb rugalmassága miatt. Larry Roberts ugyanis úgy gondolkodott, hogy ennek a feladatnak a végrehajtásához egy nyílt gondolkodású, bürokrácia-mentes társaság kell, a Raytheon viszont tipikusan nem ilyen volt. Licklidernek meg személyes tapasztalatai is voltak a BBN munkáit illetően. A BBN az egyik kiváló fejlesztője, Robert Kahn – akit ma az internet egyik atyjaként ismerünk – vezetésével dolgozta ki az IMP-t. A tervek szerint először négy számítógépet – a University of California Los Angeles (UCLA), a University of California Santa Barbara (UCSB), a University of Utah és a Stanford Research Institute (SRI) számítógépeit – igyekeztek összekapcsolni az új rendszerrel. 1969. október 29-én este 22:30-kor megtörtént az első sikeres üzenetváltás az UCLA SDS Sigma 7 és az SRI SDS 940-es gépe között. A rendszer finomítása, tesztelése majd telepítése után pedig 1969. december 5-én megtörtént a négy számítógép összekapcsolása. Ezzel megszületett az internet őssejtje, az ARPANET hálózat első négy csomópontja.