Ötven évvel ezelőtt, 1965. április 19-én jelent meg az Electronics magazinban Gordon E. Moore, a Fairchild Semiconductor fejlesztési igazgatójának a cikke „Cramming more components onto integrated circuits" címmel. Ezt a cikket tekintjük az azóta Moore-törvény néven emlegetett tapasztalati összefüggés születésnapjának.

 

A Moore-törvény eredetileg az egy áramköri lapkán kialakított áramkör-komponensek darabszámáról szólt és cikkében azt ismerte fel a szerző, hogy az elemek száma a technológia fejlődésével évente meg fog duplázódni. A cikkben megjósolta, hogy 1975-ben már 65 ezer áramkör-komponenst lehet majd egy szilíciumlapkán elhelyezni. Később a törvényt Moore úgy módosította, hogy a duplázódás két évente fog bekövetkezni, de egy idő után a Moore-törvény már nem is a komponensek vagy tranzisztorok darabszámáról, hanem a processzorok teljesítményéről szólt és a megkétszereződést 18 havonta prognosztizálta. Időközben 1968-ban Robert Noyce és Gordon Moore megalapították új cégüket, az Intel Corporationt (csak érdekességként: az Intel harmadik belépője Andy Grove, azaz Gróf András volt, aki 1997-től az Intel elnöke is lett, a negyedik belépő pedig Leslie L. Vadász, azaz Vadász László, aki 2003-ban a cég alelnökeként ment nyugdíjba). Az Intel processzorai fényesen teljesítették a Moore-törvényt, melynek természetesen nem elvi alapja van, hanem egész egyszerűen a technológiai fejlődés egy tapasztalati törvényeként működik 1965 óta.

Sokszor és sokan írták már meg, hogy a Moore-törvény a következő évben már nem fog működni, azonban kisebb-nagyobb eltérésekkel mind a mai napig érvényes az összefüggés. Természetesen a méretek csökkentését nem lehet tetszőlegesen folytatni, várhatóan az atomi méretek elérésekor a tendencia ebben a formájában meg kell, hogy törjön, de egyre többen azt jósolják, hogy ekkor egy technológiai szingularitás bekövetkezésével új technológia veszi át a jelenlegit és a Moore-törvény akár még ekkor is tovább élhet.

dr. Bartolits István