Sorozatunkban többnyire olyan, a hírközlésben kiemelkedő eredményeket elért személyek születésnapjáról emlékezünk meg, akik már elhunytak. Ritka évfordulónak számít, amikor valakit már életében tudunk köszönteni. Most ismét egy ilyen személyt köszönthetünk. Ma tölti be 80. életévét Vinton Cerf, az internet egyik atyja, a ma is használt TCP/IP protokoll megalkotásának a vezéralakja, közel két évtizede pedig a Google internet evangelistája. Ennek okán ismerkedünk meg eddigi életével és munkásságával.

Vinton Grey Cerf 1943. június 23-án született New Havenben, Connecticut államban Grey Muriel és Vinton Thurston Cerf gyermekeként. Középiskoláit a Los Angeles-i Van Nuys High School-ban végezte, Jon Postellel és Steve Crockerrel, akik a későbbiekben szintén az internet megalkotásának emblematikus alakjai lettek. Cerf hamar bizonyságát adta az informatikai képességeinek, már ebben az időszakban a Rocketdyne cégnél dolgozott hat hónapig az Apollo program keretében, a Saturn V hordozórakéta F-1 hajtóműve tesztelésének a statisztikai analízisét végző szoftver előállításán dolgozott. A középiskolái elvégzése után a Stanford Egyetemen szerezte meg a BSc fokozatát matematikából.

Cerf az IBM-nél rendszermérnökként kezdett dolgozni és két éven keresztül a QUIKTRAN interaktív programnyelv támogatásával foglalkozott. Utána azonban úgy döntött, hogy mélyebben meg akar ismerkedni az informatikai rendszerekkel és otthagyva az IBM-et, beiratkozott az UCLA-ra (Universitiy of California, Los Angeles). Itt 1970-ben szerezte meg az MSc és 1972-ben a PhD fokozatát. A professzora Gerald Estrin volt és a kutatásait Leonard Kleinrock adatcsomag-hálózati csoportjában végezte.

Cerf élete szempontjából meghatározó lett, hogy ebben az időben éppen az UCLA-n tanult, ugyanis az 1969-ben létrejött ARPANET hálózat első négy összekapcsolt számítógépe közül az egyik éppen az UCLA SDS Sigma 7-es számítógépe volt. Ráadásul Leonard Kleinrock, Paul Baran és Donald Davies együtt dolgozták ki azokat az alapelveket, melyek alapján az ARPANET első két csomópontja, az UCLA és az SRI (Stanford Research Institute) 1969. október 29-én először összekapcsolódott, majd 1969. december 5-én megszületett az ARPANET hálózat négy számítógép összekapcsolásával. Vint Cerf az UCLA-n ismerkedett meg Robert „Bob” F. Kahnnal is, aki az ARPANET rendszerarchitektúráján dolgozott. Ott volt tehát az internet születésénél és jó kapcsolatban volt a hálózat „bábáival”, akik azt világra hozták.

Időközben az ARPANET hálózat használata során felmerült a közvetlen „host to host” protokollok kidolgozása annak érdekében, hogy a négy nagygépre kapcsolódó terminálok hatékonyan tudjanak egymással kommunikálni. Ennek a munkának az összefogója éppen Steve Crocker volt, akivel Cerf még a Van Nuys középiskolába járt együtt. Crocker volt a létrehozója a Network Working Group-nak, mely az Internet Engineering Task Force (IETF) elődje volt és bevezette az RFC-k megjelentetését (Request for Comment – kéretik véleményezni). Hamarosan el is készült az NCP (Network Control Program), amiket a hosztokon telepítve képesek voltak egy szállítási rétegbeli protokoll kezelésére. Ezt a megoldást az RFC 33 és az RFC 36 dokumentumok fektették le és maga a protokoll hosszú ideig nem is lett megnevezve. A Network Control Protocol nevet csak akkor ötlötték ki hozzá utólag, amikor felmerült a gondolata egy új, hatékonyabb protokoll kidolgozásának.

Na de miért merült fel a gondolata egy új protokollnak, mikor az NCP éppen hogy létrejött. 1971-ben még csak 15 számítógép tartozott az ARPANET hálózathoz, de a bővülésével egyre inkább szükség volt egy valódi kommunikációs protokollra, amely egy összetett címrendszert is képes kezelni. Nos, ebben a kérdésben találhatta meg Steve Crocker Vint Cerfet, aki akkor már az International Networking Working Group elnöke volt. Vint Cerf és Bob Kahn már publikáltak egy cikket az IEEE Transaction of Communications 1974 májusi számában „A Protocol for Packet Network Intercommunication” címmel, melyben letették a későbbi – máig is használt – TCP/IP protokoll elvi alapjait. Ez után viszont egy nagyon hosszú munka következett, mire 1981 novemberében megjelent az RFC 801, melynek „NCP/TCP transition plan” volt a címe és 1983. január elsejét jelölte meg „Flag Day”-ként, amikor is a teljes hálózat véglegesen áttér az új, TCP/IP protokoll használatára. A TCP/IP protokollban Vint Cerf és Bob Kahn már különválasztotta a TCP (Transmission Control Protocol) és az IP (Internet Protocol) funkcióját, amit az 1974-ben megjelent cikkben még egy funkcióban gondoltak megvalósítani. Végül is a címzési rendszert kezelő IP protokollnak a negyedik verziója, az IPv4 lett a végleges, így ennek a bevezetése történt meg 1983. január elsején. Akkor még – ha nehezen is, de – lehetett egy dátumhoz kötni és egyszerre bevezetni az új protokollt az egész hálózatban, ma ez már teljességgel lehetetlen lenne.

Ez azt jelenti, hogy 1983 – azaz kerek negyven év – óta azzal a protokollal működik az internet, amit Vint Cerf és Bob Kahn vezetésével kidolgoztak és bevezettek. Ezzel érdemelték ki mindketten az internet atyja állandó jelzőt. Igaz, a címzési tartomány növelése és más előnyök bevezetése miatt már létrejött az IPv6-os protokoll, de ennek a bevezetése lassan halad, még mindig az IPv4 uralja az internetet. Elveiben pedig ez is teljesen követi Vint Cerf és Bob Kahn alapvetését.

Cerf eközben a PhD fokozatának az 1972-es megszerzése után a Stanford Egyetemen lett adjunktus és egészen 1976-ig itt oktatott. Ezzel párhuzamosan 1973 és 1982 között a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) számára is dolgozott, itt számos munkacsoportot hozott létre a TCP/IP, a csomagkapcsolt rádió (PRNET), a csomagkapcsolt műhold (SATNET) és a csomagkapcsolás biztonsága kifejlesztésére.

1982-től 1986-ig az MCI Digital Information Services alelnökeként az MCI Mail szolgáltatás, az első kereskedelmi e-mail szolgáltatás bevezetésén munkálkodott. 1986-ban újra csatlakozott Bob Kahnhoz, ez úttal a Corporation for National Research Initiatives vállalkozás alelnöke lett, ahol Kahnnal közösen digitális könyvtárak, automatikus információkereső programok és gigabites sebességű hálózatok fejlesztését irányították. 1992-ben – több más neves szakemberrel együtt – megalapították az Internet Society (ISOC) társaságot az internettel kapcsolatos oktatás, szabványok, hozzáférés és szakmapolitika területére fókuszálva. A társaság látja el az IETF működtetését is és feladatának vallja az internet nyílt fejlesztésének, fejlődésének és használatának az előmozdítását a világ minden emberének az érdekében.

Mivel Vint Cerf és felesége, Sigrid születésüktől fogva egyaránt hallássérültek, így erre a területre is odafigyelt. Tagja lett a Gallaudet Egyetem tanácsának, ez az első olyan egyetem, amely felsőfokú képzést nyújtott siketek és nagyothallók számára. Ha már a család szóba került, Cerf és Sigrid 1966-ban kötöttek házasságot és azóta is kitartanak egymás mellett. A házaspárnak két gyermeke született, 1973-ban David és 1978-ban Bennett.

1994-ben ismét visszatért az MCI-hoz, ahol először az Internet Architektúra alelnöke, majd a technológiai stratégiáért felelős alelnöke lett. Ekkor már az interneten keresztüli adatátvitel mellett a beszéd- és videoátviteli megoldások fejlesztését vezette mind üzleti, mind pedig a lakossági felhasználás érdekében. Közben részt vett az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) megalapításában, melynek 1999-től 2007-ig igazgatósági tagja is volt. Ez a szervezet végzi az internet címek kiosztását, az alatta működő regionális szervezeteken keresztül.

2005 októberében a Google szerződtette alelnökként és vezető internet evangelistaként. Ekkor már 62 évesen kellő tapasztalata volt ahhoz, hogy előrejelzéseket fogalmazzon meg arra vonatkozóan, hogyan hatnak az új technológiák a jövő társadalmára. Foglalkozott a televíziózás átalakulásával, a mesterséges intelligencia megjelenésének a hatásával és más társterületekkel is. Kiemelkedő szerepe volt a hálózatsemlegességgel kapcsolatos Szenátusi Bizottság 2006. február 7-i meghallgatásán, ahol hitet tett az internet szabadsága és a hálózatsemlegesség alapelve mellett.

A NASA-val való együttműködés keretében jelenleg is intenzíven foglalkozik a bolygóközi internet alapjainak a kidolgozásával, ahol a nagy távolságok miatti késleltetések és a bolygók összetett mozgása miatt a lézeres kommunikációnak speciális protokollokat kell kidolgozni a működőképesség fenntartására. Emellett fontos a protokoll hibatűrő képességének az igen magas szintre emelése is a fellépő zavarokkal szemben.

A fentieken kívül számtalan testületnek volt eddig a megalapítója, felkért vagy választott elnöke. Eddigi életútját rengeteg kitüntetés, elismerés övezi, ezek közül talán a legnagyobb az ACM Turing-díja, amit 2004-ben kapott meg Bob Kahnnal együtt. Ez a díj a Nobel-díj számitástechnikai megfelelője, amit értelemszerűen az internet alapvető protokolljainak a kidolgozásáért kaptak meg. 1997-ben Bill Clinton – szintén Robert Kahnnal együtt – a National Medal of Technology kitüntetést adta át, 2005 novemberében pedig George W. Bush tüntette ki őket a Presidental Medal of Freedom, az Elnöki Szabadság-érdemrend átadásával. Számtalan egyetem is díszdoktorává fogadta. Vint Cerf 2007. április 2-án Budapesten is tartott előadást a Mindentudás Egyeteme sorozatban, melynek fő témája az internet szabadsága volt.

Vint Cerf, még sok boldog születésnapot kívánunk!

 

dr. Bartolits István